Tegnap délután érkeztünk haza, már kicsit jól is esett. Dubrovnik gyönyörű, de már nagyon hatalmába kerített az "Otthon, édes otthon" mondat. Amint meglátott a két kutyus, rohantak a kertkapuhoz és össze-vissza pattogtak. Twittert órákig nem tudtuk leállitani, folyamatosan a labdájával szórakoztatott minket, dobálhattuk neki, miközben Jackie csak rohangált Twitter után. Közben kipakoltunk az autóból, Geri is segitett, nem fáj már annyira a háta, a vezetést is jól bírta hazafelé, pedig felajánlottam többször is, hogy átveszem, de hősiesen hazanavigálta a gépezetet.
Jövő héttől újra indulnak a dolgos hétköznapok, ma már nem akartam neki esni a munkának, még pár napra szükségem van a teljes regenerálódáshoz. A kert is darabokban, ugyanis a két díszeb tett róla, hogy észre vegyünk, hogy morcik voltak ránk, amiért elmentünk. A virágaim úgy egyenként mászkáltak ki a helyeikről, Ica néni azt mondta, hogy minden nap meglepték őt egyel. Kb. így képzelem el a kutyámat a tevékenység közben:
hehe... egy ilyen kell nekem, kíváncsi lennék, hogy mit szólnának hozzá a kutyák...
Szóval nem várhatom el ettől a kedves hölgytől, hogy visszaültetgesse őket, úgyhogy ma délután és holnap délelőttöm rámegy a kert rendbe rakására. Na nem bánom, mert a kert rendezgetése megnyugtat és imádom a virágaim illatát. Persze a rózsákhoz nem nyúltak... vajon miért? Csak nem szúr? :) Twittert megkérdeztem a ténykedésükről, jött mellettem a virágokig lehajtott fejjel, leült és úgy nézett ki, mint az ártatlanság mintaképe... persze tudom, hogy az értelmi szerző ő lehetett, mert Jackie is elég rossz, de az erő Twitterrel van. Úgyhogy megmutattam nekik, kaptak egyet-egyet a hátsójukra, de negyed óra múlva már senki sem mondta volna meg, hogy le lettek szúrva. :) Dilisek!
Na megyek is, mert a virágok már nem sokáig fekszenek egészségesen a fűben, örülök, ha visszaültetés után magukhoz térnek...