2010. augusztus 30., hétfő

munka, munka, fun!

Eddig jól bírom az önkéntes szobafogságot, még sehova sem mentem, csak dolgoztam. Na jó, főztem ebédet. Aztán a sziesztánál megint ötleteket gyűjöttem. Amikor mások pihennek, engem akkor támadnak a gondolatok.
Hatalmas eső volt felénk, most meg mintha semmi sem történt volna. De még az eső előtt lehetett érezni az illatát. Szeretem azt az illatot :) És ott volt az elektromosság is a levegőben. Emlékeztek az Amerikai szépség című filmben arra a bizonyos jelenetre a szatyorral?
Mivel nem mentem sehova, sok dolog nem történt, a kutyákra délelőtt jött rá az ugatási mánia, ezúttal mind a kettő eszeveszetten ugatott. Én meg kérdezhetem, hogy mi a bajuk, csak néznek rám és ugatnak. Azt hittem nasi kell nekik, de kaptak és le sem ejtették…

2010. augusztus 29., vasárnap

pihenés

Nemrég keltem fel, Geri nagyon aranyos volt, azt mondta ő is betakart :) Nem jött már be aludni a szobába, reggelig bírta a nappaliban. De persze már hallottam nyavajogni, hogy fáj a háta. Mondtam, hogy van ám francia ágyunk a hálóban tökéletes matraccal, úgyhogy azt is lehet használni. Csak nevetett.
Nemsokára megint mehetünk a szokásos grill partyra, már várom. Nem tudok hét közben találkozni a barátaimmal és ilyenkor olyan jól esik. Mindenki kibeszéli magából a heti jó és rossz történeteit, nevetgélünk és közben a srácok finom húsokat sütnek.
Geri azóta nem hozta szóba a masszázságyat, úgyhogy úgy tűnik lemondott róla. Nem is baj. Egy masszázságyat aztán tényleg nem tudnék hova tenni. Hely van, csak nem hiszem, hogy jól mutatna mondjuk egy nappaliban.

máris...

Még nem aludtam, kicsit belefeledkeztem a munkába és már hajnali fél négy van. Geri nagyban szunyókál, bár ő is a TV előtt aludt el. Nem is zavarom inkább, csak betakartam egy thermotakaróval, már elég hideg van éjjelente. Én viszont bemászom az ágyba. Már alaprajzokat látok akkor is, ha behunyom a szemem. Remélem nem velük álmodom, azt pedig főképp remélem, hogy Twitter nem kelt fel reggel az ugatásával.

2010. augusztus 28., szombat

:)

Most néztem, hogy milyen vicceset írtam tegnap... "a héten itthon maradok"
Marha sok van ám hátra a hétből... :) már szombat van. Ez azt akarta jelenteni, hogy jövő héten maradok itthon dolgozni, szigorúan csak bevásárlás miatt fogom elhagyni a házat, amolyan szobafogságra kényszerítem magam, maximum az ügyfelek jöhetnek hozzám, mert nagyon sok a munka. Nyaralás után megrohantak, mert a barátnőim folyton hírdetnek a barátaiknak/ismerőseiknek. Persze nem panaszkodhatok, nagyon jól esik, hogy tetszik nekik a munkám.
Most viszont megint örülök, hogy hétvége van, bár mivel itthon dolgozom nem sokat változtat az időbeosztásomon, sokszor dolgozom ilyenkor is. Mivel szeretem csinálni, ezért az ebéd utáni sziesztákat is gyakran ötletelgetéssel töltöm. Megyek is, mert megint eszembe jutott néhány dolog, befekszem a "gondolkodó fotelembe" :) és lejegyzem az ötleteket.

2010. augusztus 27., péntek

Twitter, te szörny!

Twitter keltett megint. Mostmár tényleg megtanulhatna magyarul beszélni ez a kutya, hogy elmondhassa mi a problémája. Csak ugat és ugat... utálni fognak a szomszédok... Talán a kutyának kéne masszázsfotelt venni. Masszázsfotel... igen, nekem ezek jobban tetszettek. De Geri rendíthetetlen, oda van az ágyért.

A héten itthon maradok már, mert sok a "tervezési munka". Az építész ismerősömmel is egyeztetni kell néhány ház falai miatt. Skype-on szoktunk egyeztetni, úgy egyszerűbb, úgyis ott ülünk a gép előtt egész nap és addig sem lóg a fülünkön a telefon. Most gyakorolgatom a 3D grafikás tervezést is, sokkal jobban fel lehet úgy mérni a teret és az ügyfél is jobban szereti. Tudom, hogy vannak erre kitalált programok, de én a 3D Studio Max-ot használom, úgy legalább nekem kell megrajzolgatni mindent.

Feng Shui tanulmányok lassan haladnak, általában elalvás előtt marad rá időm, hogy olvasgassam a könyveket. Van egy kedvenc íróm, Lillian Too, nagyon érthetően írja le a dolgokat, mondjuk a könyveit neten rendelem, itthon keveset kapni és nem is biztos, hogy olyan jó a fordításuk.

2010. augusztus 26., csütörtök

Kyokei 2.

Jelentem lehiggadtam.
Szóval a masszázságy hatása jó volt, tetszett, nem gondoltam volna, hogy egy élettelen tárgy tud masszírozni ennyire, mintha tudná, hogy mit csinál és hol kell pontosan megnyomkodni az embert. Több lehetőség van, amik közül választani lehet, erősségek, stb.
De az árát is hallottam ám! Azt hiszem még majd azért szétnézek a piacon, mert nem biztos, hogy ilyen sokat szeretnék költeni egy szerkezetre, ami még a helyet is foglalja. Plusz ki tudja, hogy hányszor fekszik bele az ember egy ilyenbe.
Gerivel hamar kibékültem, össze sem vesztünk, csak picit zavart, hogy olyan hátulról jövősen próbált odacsalogatni, hogy megmutassa az új felfedezését és ez annyira nem tetszett. De ha belegondolok, olyan volt ismét, mint egy kisgyermek, aki megpróbálja anyut rávenni, hogy legalább nézze meg a játékot, ami tetszik neki. Az én gyerekem :) Azt hittem a fiúk az autókért vannak oda...

2010. augusztus 24., kedd

Kyokei

Neeem, nem tanultam meg japánul. Ez volt a "nagy" randi témája tegnap. Találkoztunk Budaörsön és elvitt egy helyre, ahol megmutatta a híres-nevezetes masszázskütyüt, amivel kb. egy hete találkozott. Nem ájultam el ettől a hatalmas meglepetésétől. Inkább az egészet olyan becserkészésnek éreztem, hogy nem mondja el elsőre, hanem inkább megmutatja. Rá kellett feküdnöm, és ki kellett próbálnom. Egyelőre inkább még nem írom le a tapasztalatot, mert érzem, hogy beárnéykolja az odacsalás története...

2010. augusztus 23., hétfő

sok munka

Mivel az előző napokat pihenéssel és kutatással töltöttem, ezért ma már kő keményen neki kell esni a munkának. Jackie nem segít benne. Ma beszabadult az irodába, valahogy felmászott az asztalomra és megrágcsálta a kedvenc ceruzáim. Nem voltam túl boldog.
Viszont 3 nap alatt semmi rosszat nem csináltak. Na jó, egy virágomat félig kikaparták... na annak mi lehetett az értelme?
Geri hívott, hogy mennyire érek rá, mert lenne valami, amit meg akar mutatni.
Jaaaj neee! - gondoltam, mert már megint a fejébe vett valamit. Mostanában többször tör rá a gyerekkor.
Úgyhogy délután 3-kor randizunk :) valahol Budaörsön és megmutatja azt a valamit. Még beszámolok róla.

2010. augusztus 20., péntek

pihenés

Mivel nem nagyon találtunk kedvünkre való programot, úgy döntöttünk ,hogy elmegyünk 3 napra valami wellness hotelbe, Sopron mellett döntöttünk, mert rég jártunk arra. Úgyhogy a következő napokban nem biztos, hogy írok. Tweetékre Ica néni vigyáz, katonásan sorba állította őket reggel és elmondta nekik a rendszabályokat. Nincs virágtépkedés, stb. Na kíváncsi leszek!

2010. augusztus 19., csütörtök

meglepni vagy nem meglepni

Tegnap hazaértem és nem lepett meg egy masszázskütyüvel. Úgy csodálkoztam. Pedig azt hittem, hogy belépek és a szoba közepén áll néhány doboz, ő meg szerel. És nem. Helyette az udvaron volt és a kutyákkal játszott. Nagyon szeret Twitterrel labdázni, Jackie pedig csak pattog utánuk.
Nem is mertem szóba hozni a témát, nehogy elkezdje mesélni a részleteket, mert a végén még engem is rábeszél. De estére már nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá. A válasz ennyi volt: Nyugi, nem döntöttem el semmit, most nem foglak váratlanul meglepni!
De nem tudtam belőle semmit sem kihúzni. Őszintén szólva nem is nagyon próbálkoztam.
Egész hamar hazaértem amúgy, de a Skanzenba csak ma mentem ki. Nagyon szépen megcsinálták. Gyerekkoromban voltam utoljára, akkor is tetszett, de mostanra hihetetlenül színvonalas lett. Legközelebb oda viszem el az angol barátnőmet, már eldöntöttem.

2010. augusztus 18., szerda

vidéken

Ma vidéken ébredtem. Mezőkövesden. Ugyanis a tegnapi túra picit hosszúra sikeredett és este 7-ig jártam az országot. A skanzenbe még el sem jutottam. Már semmi kedvem nem volt vezetni, így inkább kivettem egy szobát egy kedves szálláshelyen és ma reggeli után újra nyakamba veszem az országot. Illetve azt hiszem innentől már csak az M3-ason fogok lehajtogatni a környező falvakba, mert túl sok kedvem már nincs vezetni. Mezőkövesd nagyon aranyos hely, azért jöttem ide, mert hallottam, hogy van egy bolt, ahol igazi magyar népviseletet árulnak, nem olyan turistáknak valót. A mintázatok éredekeltek és az anyagok, amiket esetlegesen fel lehet használni egy lakáshoz is. Tudom, hogy ezeket az interneten is megtaláltam volna, de jobb megtapintani, szemmel látni. Azt hiszem még Egerbe mindenképp bemegyek, hátha özönlenek az ötletek, ha meglátom a szépasszonyvölgyi pincék bejáratát. Már tele van egy jegyzetfüzet :) Úgy örülök! Imádom az ilyen napokat!

Geri hívott korán reggel, hogy egész éjjel nem aludt, mert meglátott tegnap valamilyen masszázskütyüt és gondolkodott. Általában akkor jönnek ezek az ötletei, ha nem vagyok otthon. Jellemző... Ilyenkor képes mindenféle őrült dolgot megvenni. Múltkor úgy gondolta, hogy elkezd dobolni, úgyhogy bevásárolt egy olyan modern, lapos, számítógéphez is köthető dobkészletből. Mikor hazaértem a szoba közepén ült és szerelt, az arcán pedig olyan ábrázat volt, mint egy kisgyereké.
Oké, oké, hogy örül, na de erre nekünk most biztos szükségünk volt? - gondoltam én.
Persze, hogy nem, csak nem voltam egy picit otthon. Amúgy egy nagyon komoly ember, csak néha hatalmába keríti a gyerekkor. Hát ez van. Kíváncsi vagyok, hogy ma mire fogok hazamenni...

2010. augusztus 17., kedd

Szemlélődés

Ma folytatom a múltkori megkezdett nézelődőkörutam. Egy héten minimum egy napot ezzel töltök, hogy gyűjtsem az új ötleteket. Persze az interneten is nagyon sok jó dolgot találok, amit ma már nem is olyan bonyolult beszerezni, de ezek a dolgok tömegesen nem jutnak el hozzánk. Ami végülis nem is baj, hiszen akkor már nem lenne irántuk érdeklődés. A mai napon vidékre is megyek, mert van egy család, akik modern, de mégis hagyományőrző, magyaros kialakítást szeretnének a házukba. Így már ők összeírtak sok dolgot, de arra gondoltam, hogy kimegyek például a skanzenbe és onnan is gyűjtök néhány ötletet, amit később megosztok velük. Jobb előre megbeszélni a dolgokat szerintem.
Amúgy ez a magyaros hagyományőrző stílus nekem is nagyon tetszik, bár nálunk kevés ilyen jellegű dolog található.

Geri elment orvoshoz, aki az ég világon semmit sem mondott, csak annyit, hogy ne görnyedjen, és akkor nem fog fájni a háta. De semmilyen elváltozást nem tapintott. Mondta, hogy gyógytornáznia kéne esetleg esténként, hogy ellazuljon a háta. Na majd erre is kitalálunk valamit.

2010. augusztus 16., hétfő

hideg

Lassan már megint vége a nyárnak és itt az ősz. Egyáltalán nem várom. Nem szeretem a hideget. Biztos valami meleg tájra kellett volna születnem. A légkondit sem népszerűsítem, de manapság már mindenki rakat a lakásába. Nálunk is van, de nagyon ritkán kapcsoljuk be, szerencsére Geri sincs oda érte.

2010. augusztus 15., vasárnap

már megint vége...

Megint vége a hétvégének. Én ezt el sem hiszem. Pedig most próbáltam hétvégén nem nagyon dolgozni, ami persze nem sikerült. Tanultam is picit, főleg feng shui-t. Úgy tervezem, hogy jövő évben benevezek egy kínai feng shui táborba, illetve tanfolyamra. Sokan mesélték, hogy nagyon érdekesek ezek a tanfolyamok.
A szabásmintatervezéssel kicsit sem haladok, az alapokat tudom csak. Arra már nem marad időm, pedig gondolom az is csak rutin kérdése. Ha így folytatom, akkor a varrógépig el sem jutok. Van egy régi Singerem. Tudom, hogy nem nagy szám a tudománya, de nekem bőven elég lesz egyelőre.
Nézzétek, ezt az ős reklámot találtam! De jó néha ilyenekre bukkanni!
Azért vicces vagyok ám, hogy egyik görnyedős szakmából tanulom a másikat... ehhez kell aztán az ész... tipikus szőke!

Ja, szombaton állati jó kerti partin voltunk a barátnőméknél. Amit a múltkor kihagytunk. Az étel finom volt, a bor ízletes, jó barátokkal beszélgettünk este... mi kellhet még?

2010. augusztus 13., péntek

Péntek 13

... most akkor ez szerencsés nap lesz, vagy nem... nem lehet tudni. Egyelőre csak kutyát sétáltatni voltam, így még nem vegyültem bele a kinti tömegbe igazán. Drága Twitter ma reggel hagyott aludni, amiért nagyon hálás vagyok neki! Ezt ma már a tudtára adtam egy nasi kíséretében.  Tegnap még ugatott, de már nem olyan eszeveszetten.
Sajnos a tegnapi nap kimaradt a naplóírásból, reggeltől estig pattogtam, autóban ültem, vagy háromszor kellett a város egyik oldalából a másikba átautóznom. Döglött a városi forgalom, moccanni sem lehet, a dugóban ülni pedig egyenesen szörnyű. De néha be kell iktatnom ilyen napokat, amikor felmérem a helyszíneket, alapanyagokat. És persze néha, ha van időm (ami tegnap nem volt) kimegyek valami rétre, erdőbe, hogy elmélkedjek, ihletet kapjak. Nem szeretek ugyanazokon az ötleteken lovagolni, egy idő után unalmassá válnak.
Tegnap előtt eljutottam a várva-várt masszázsomra. Nagyon jól esett. Mondtam is Andrásnak, hogy minden házba kéne egy belőle, akkor senkinek sem lenne problémája a hátával. Persze Gerit nem bírtam még elcipelni az orvoshoz, mostanában arra fogja, hogy nagyon sok a dolga. Bla bla... de csak elmegy, ha majd már nagyon fáj neki...

2010. augusztus 11., szerda

ááá

Ha a kutyám mostantól minden reggel ezt fogja játszani, én komolyan kihajítom! Dolgoztam megint éjjel 2-ig, mikor észrevettem, hogy már jócskán ideje lefeküdni, elaludtam, és arra keltem, hogy a kutya már megint megállás nélkül ugat. Lassan állatpszichiátert hívok, vagy Cesar Millan-t, tudjátok, aki a TV műsorban hozza rendbe az elkanászodott ebeket.
Találtam egy állati jó képet! Meg is mutatom Twitternek, hogy ugatás helyett ezt kéne csinálnia:


Vagy egyből megkérem Cesart, hogy ilyen kutyát neveljen nekem Tweetből.

Neeem, viccet kizárva, tudom, hogy az én dolgom a kutyus megnevelése, csak most nem nagyon értem, hogy mit szeretne reggelente. Fellépett talán kakasnak??? Bárcsak tudna beszélni! Annyira megkönnyítené a helyzetem.

Ma ha időben be tudom fejezni a munkát elmegyek egy masszázsra. Mindig olyan jól esik. És általában csak hátmasszázst kérek, mert azzal szokott probléma lenni. Persze mondjuk olyankor András (masszőr) mindig megemlíti, hogy milyen hideg a talpam, biztos a keringésem sincs rendben, és megnyomkodja, hogy majd' belehalok... De visszaemlékezve kellemes a masszázs. Úgyhogy reggel Twitter ugatása alatt az elkövetkező relaxációra gondoltam... így kellemesebb volt elviselni.

Jó sok munkám van a mai napra, egy ügyfelem jön lassan megbeszélésre, még rendet kell raknom az irodában, bekészíteni egy kis teát, kávét, sütit... mindig ilyenekkel várom az ügyfeleket, akkor kellemesebben telik a tárgyalás.

2010. augusztus 10., kedd

Tervezés






Korán keltem, mert Twitter nem hagyta abba az ugatást... nem tudom mi ütött bele. Jackienek semmi baja nem volt, csak Tweety hülyült meg. Állt a konyhaajtó előtt a labdájával a szájában. Elmentünk sétálni, minden rendben volt, aztán hazaértünk és megint rákezdett. Lehet, hogy nemsokára itt a nagylány korszaka... nem tudom. 


Geri sem tudott sokáig aludni, nem hagyja békén a háta. Már mondtam neki sokszor, hogy menjen  el egy jó gyógymasszázsra, vagy orvosnak mutassa meg. Van egy kedves ismerősünk, aki gyógymasszőr, én szoktam is járni hozzá, mert néha az én hátam is bemondja az unalmast. Persze nem is csodálom, amennyit görnyedek a gép előtt, meg a tervrajzok felett. 

Kicsit sok dologba vágtam a fejszém, már érzem. Nem tudom meséltem-e, de mivel szakrajzot használunk a belsőépítészethez, úgy gondoltam, hogy simán elkezdhetek ruhákat is tervezni, annyira nem lehet más a kettő. Hehe... mellé fogtam. Hatalmas különbségek vannak. De nem adom fel, próbálkozom továbbra is autodidakta módon :) És odáig még el sem jutottam, hogy a cipőkészítés is érdekel... jó jó, ha rajtam múlna mindenről tanulnék egy picit.



2010. augusztus 9., hétfő

Sietek

Ma nem tudok sokat írni, mert sietnem kell a városon kívülre egy lakberendezéses üzletközpontba. Régi barátom dolgozik ott és mindig szól, ha új áruk érkeznek. Gyönyörű napot mindenkinek!!!

2010. augusztus 8., vasárnap

Vasárnap, vásárnap...

Azaz csak vásárnap lenne, ha néha megbambulnám az internetet, mielőtt nyakamba veszem a várost, hogy elnézzek a művészeti piacra. Ugyanis időben felkeltem, reggelit készítettem a család összes tagjának (Geri és a kutyák) és szépen, rendben elindultam a város közepe felé. Amikor leraktam az autót és felsétáltam a térre, rájöttem, hogy nem hogy piac nincs, de teljesen üres az egész hely. Hát persze. Mert létezik az a valami, amit Internetnek hívnak és ott tájékozódni lehet az eljövendő programokról részletesen. Na de én erre minek is gondoltam volna, annyira biztos voltam magamban. Úgyhogy nem találtam kreatív piacot, helyette találtam egy kutyacsont alakú gémkapcsot a járdán. Mint valami szerencseérmét felszedtem és hazahoztam. Íme:

Hát ez egy nagyon vicces dolog, ilyet még nem is láttam. Úgy tűnik leragadtam az ovális és háromszög alakúaknál. Ha valaki tudja, hogy hol lehet ilyet beszerezni, kérem írja meg. Hú, most, hogy nézem, azért ha papírt tűzök vele más alakot is kidobhat, nem csak kutya csontot.... hoppá... 18+

Amúgy ma már sokkal jobban vagyok, a tegnapi derékfájás elmúlt, minden rendben. Gerinek is egész jól rendbe jött a háta, bár kicsit izgulok, hogy mi lesz vele, ha újra visszatér a szokásos munkarend. Informatikával foglalkozik, tehát nagyon sokat ül a gépnél, már mindenféle székkel próbálkozott, a térdeplős szék után a nagy fitt labdát próbálta, de mondta, hogy nap végére azért az sem annyira tuti megoldás. Majd meglátjuk.

Holnaptól nekem is munka van ezerrel, van egy félkész tervem és két új megrendelésem, plusz tanulgatom a Feng Shui-t, itthon tesztelem a működését. Nagyon érdekes. Már évek óta olvasgatok róla, de csak most mélyedtem bele jobban.

Most megyek, mert vacsit kell csinálni a "gyerekeknek" :)

2010. augusztus 7., szombat

Kertész leszek, fát nevelek, a derekam meg belehal...

Ebben a pillanatban végeztem a kerttel. Na nem sajnáltatom magam, csak a derekam. Nem annyira vicces órákon át görnyedni. Kigazoltam, mert mialatt Dubrovnikban voltunk nőtt a gaz. Persze Twitterék nem attól szabadították meg a kertet, hanem a virágaimtól... hát hurrá! Most viszont a lelkükre kötöttem, hogy ne  nyúljanak hozzá a kornyadozó, remélem újra erőre kapó virágaimhoz. Kíváncsi vagyok meddig tart a "fogadalmuk". Feltételezem a következő alkalomig, amikor valamiért bosszút állhatnak rajtunk. Ők ilyenek, nem is tudom komolyan venni az egészet, mert ha elkezdenék rajta idegeskedni, azzal csak magamnak ártanék.
Este hivatalosak vagyunk a barátnőmékhez grill partyra, a férje szokta a húsokat bepácolni és megsütni, isteni finomak. Mikor elolvastuk e-mail-en a meghívót, Gerivel egymásra néztünk, és egy pillanatra beleéltük magunkat, hogy megyünk, de hamar rájöttünk, hogy a ház és kert rendbe hozása után eléggé hullák vagyunk, így elküldtük egybehangzó válaszunkat, miszerint:

Sziasztok!
Mi kedves öreg pár vagyunk, akik korán fekszünk időskori fáradságunkra való tekintettel, így szomorúan utasítjuk vissza a meghívásotokat!
Ne haragudjatok!
A helyzet az, hogy nemrég értünk haza a nyaralásból és mivel drága ebeink a feje tetejére állították az udvart, ezért mostanáig dolgoztunk, hogy rendbe hozzuk és jelenleg alig várjuk, hogy hullaként zuhanjunk az ágyba. A jövő heti sütögetésen biztosan ott leszünk.
Üdv:
Kata és Geri


Úgyhogy most búcsúzom is, még megetetem a jószágokat és nyugovóra térek.
Jó éjt! :)

2010. augusztus 6., péntek

Megérkeztünk

Tegnap délután érkeztünk haza, már kicsit jól is esett. Dubrovnik gyönyörű, de már nagyon hatalmába kerített az "Otthon, édes otthon" mondat. Amint meglátott a két kutyus, rohantak a kertkapuhoz és össze-vissza pattogtak. Twittert órákig nem tudtuk leállitani, folyamatosan a labdájával szórakoztatott minket, dobálhattuk neki, miközben Jackie csak rohangált Twitter után. Közben kipakoltunk az autóból, Geri is segitett, nem fáj már annyira a háta, a vezetést is jól bírta hazafelé, pedig felajánlottam többször is, hogy átveszem, de hősiesen hazanavigálta a gépezetet.
Jövő héttől újra indulnak a dolgos hétköznapok, ma már nem akartam neki esni a munkának, még pár napra szükségem van a teljes regenerálódáshoz. A kert is darabokban, ugyanis a két díszeb tett róla, hogy észre vegyünk, hogy morcik voltak ránk, amiért elmentünk. A virágaim úgy egyenként mászkáltak ki a helyeikről, Ica néni azt mondta, hogy minden nap meglepték őt egyel. Kb. így képzelem el a kutyámat a tevékenység közben:

hehe... egy ilyen kell nekem, kíváncsi lennék, hogy mit szólnának hozzá a kutyák...

Szóval nem várhatom el ettől a kedves hölgytől, hogy visszaültetgesse őket, úgyhogy ma délután és holnap délelőttöm rámegy a kert rendbe rakására. Na nem bánom, mert a kert rendezgetése megnyugtat és imádom a virágaim illatát. Persze a rózsákhoz nem nyúltak... vajon miért? Csak nem szúr? :) Twittert megkérdeztem a ténykedésükről, jött mellettem a virágokig lehajtott fejjel, leült és úgy nézett ki, mint az ártatlanság mintaképe... persze tudom, hogy az értelmi szerző ő lehetett, mert Jackie is elég rossz, de az erő Twitterrel van. Úgyhogy megmutattam nekik, kaptak egyet-egyet a hátsójukra, de negyed óra múlva már senki sem mondta volna meg, hogy le lettek szúrva. :) Dilisek!

Na megyek is, mert a virágok már nem sokáig fekszenek egészségesen a fűben, örülök, ha visszaültetés után magukhoz térnek...